Parlamenti közvetítéseket nézve ritkán gondol az ember a világhírű drámaíró által a Polonius szájába adott mondatra. Mégis kénytelen vagyok Shakespeare mestert hívni segítségül, ha tömören akarom összefoglalni Bödecs Barna országgyűlési képviselő minapi felszólalásának lényegét.

A képviselő úr által élesen támadott, a vidékfejlesztési miniszter által jegyzett törvényjavaslat kiterjeszti a nemzetközi szervezeteket megillető mentességeket, kiváltságokat és könnyítéseket a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) Magyarországon működő intézményeire és vezető tisztségviselőire.

 

A törvényjavaslat hivatalos címe egyébként önmagában elég álmosító, úgyhogy komolyan tartottam tőle, hogy unalomba fullad a vita, de Bödecs Barnának sikerült gondoskodnia róla, hogy ne aludjak el a tévé előtt! Nem olyan könnyű őt félrevezetni olyan humbuggal, hogy a CIC Magyarországra települése sokat lendít majd vadászati diplomáciánk sikerességén. Oh nem, Bödecs Barna tud ám a sorok között olvasni:

 

„Nincs-e esetleg netalántán ismét összefüggésben a nagy szalonkavadász miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt vadászati lobbitevékenységével?”- teszi fel lényeglátó kérdését, rögtön az elején. Szalonkavadásznak lenni nyilván akkora bűn – szerinte – mint megalapítani a Waffen-SS-t. El is szégyelltem magam izibe’. Egyébként meg mi van akkor, ha a kérdésre igen a válasz? Az bizony azt jelenti, hogy a Védegylet elnöke eredményesen végzi a munkáját, vagy hogy a nép felkent képviselőjének szavaival éljek: „A tömjénezés így kiegészül a Semjén Zsolt irányította vadászlobbi kormánykapun benyomakodó mancsával.”

„…ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy itt alapvetően egy közjóléti funkciójú szervezetről van szó. Itt kemény üzlet áll a háttérben.” – Súlyos szavak ezek, de képviselő úr, (hogyan is mondjam, hogy ne tűnjek kioktatónak?), amíg a magyar vadászoknak fizetniük kell a haszonbérleti díjat, a vadkárt, a vadőrök bérét, a krotáliát, a vadveszélyre figyelmeztető táblákat, a gázolajat, vetőmagot, lőszert, és ezt a nem kis összeget nem tudjuk előrántani az asztalfiából, addig bizony ki kell termelnünk valahogy a hiányzó összeget. Tagdíjakból, vadhús- és vadászatértékesítésből. Őszintén, képviselő úr, mi olyan iszonyú ebben?

 

„…számtalan helyen, így épp Magyarországon is jelenleg is vita folyik arról, hogy egy-egy faj esetében a fajmegőrzést a teljes vadászati tilalom vagy a szabályozott vadászat szolgálja-e jobban.” Ennél a pontnál azt hiheti a gyanútlan szemlélő, hogy mindjárt pro és kontra érvek következnek. No, nem kell attól tartani, hogy a vita nagyon elfajulna, hiszen a képviselő úr már el is döntötte magában a kimenetelét. Nem kell ide együttműködési megállapodás, tudományos műhelyek, hagyományok, hiszen napnál világosabb, hogy szerinte mi a legjobb mindenkinek:

 

„A hazai természetvédelem eredményesen a szigorú tilalmak rendszerén nyugszik, a betelepülni kívánó szervezet ezzel szemben a vadászatból, bérvadásztatásból finanszírozott fajmegőrzés módszertanával dolgozik. (…) Nyíltan vállalt célja a bérvadásztatás, a vadászati turizmus fellendítése, ami a hazai természetvédelmi érdekkel egyértelműen szemben áll.”

Megint Shakespeare-hez kell folyamodnom megfelelő szavakért, tehát jöjjön ismét Polonius: „Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani.” Mert hát Bödecs képviselő úr újfent fején találta ám a szöget! Szigorúan be kell tiltani a bérvadászatot, meg még jó sok mindent, mert attól lesz eredményes a természetvédelem! Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miért károsabb. ha Jürgen ejti el a bikát Hochenburgenkirchéből, mintha ugyanezt mondjuk én magam tenném, de nem tudhatok mindent. Ha tudnám, talán országgyűlési képviselő lehetnék magam is…

 

„Nem támogatjuk, mert álláspontunk szerint ez a szervezet egy elitklub, amely a nemzetközi vadászat, a vadászati turizmus érdekeit szolgálja, azaz köszönő viszonyban sincs a hazai természetvédelem és a hazai vadászok érdekeivel.” Kedves Bödecs úr, én mindig hittem az élethosszig tartó tanulás fontosságában, de azt mégsem gondoltam, hogy éppen Öntől kell megtudnom, hogy a vadászati turizmus fellendülése árt a magyar vadászoknak. A hiba nyilván bennem van. Kár, hogy nem bontotta ki igazságának minden részletét, mert nem késnék hírt adni kikezdhetetlen logikájú eszmefuttatásáról. Mindazonáltal azt sem tartanám haszontalannak, ha néha szóba elegyedne képviselőtársával, az Önnel egyazon frakcióban helyet foglaló Rubi Gergellyel, aki íjjal vadászik. Sokat tanulhatna tőle a vadgazdálkodás gyakorlatáról, a magyar vadászok érdekeiről. Annyit biztosan, hogy a hallgatóságában legalább az „Őrült beszéd, de van benne rendszer” érzetet keltse.

 

Addig nem nagyon van miről beszélnünk.

 

A CIC számára biztosított kiváltságokról szóló törvényjavaslat általános vitájáról készült jegyzőkönyvet Marghescu Tamás, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács vezérigazgatójának tárgyilagos kommentárjával kiegészítve itt olvashatja.